„Egy lángot adok, ápold, add tovább;

Csillaggal álmodik az éjszaka,

És lidércfénnyel álmodik a láp,

És öröktűzzel álmodik a szívem.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;

és gondozd híven…”

 

(Reményik Sándor: Öröktűz)

(Szakály Ferenc: Pácsony, a virágos falu c. monográfiája alapján)

 

Földrajzi környezet:

Pácsony, a Vasi-Hegyhát kicsiny települése a hegyháti dombvidék középső részén, a Rába-Zala vízválasztójának szomszédságában, 175 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A község határát átszeli a Szombathely-Nagykanizsa vasútvonal.

A falut erdők ölelik körül. Keletről és nyugatról egy domb vonulatról ereszkedik le az út a községbe. A Vasvár felőli oldalon található Pácsony legmagasabb pontja a tengerszint felett 220 méter körüli magasságban, míg a legalacsonyabb része a Sió patak völgyében 153 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el.

A barna erdei talaj jellemző a határ nagy részére. A természetes növénytakaróból a megmaradt maradványfoltok jelzik a régi időket: bükk, kőris-szil, éger, tölgyek borították a dombságot és a patakok völgyét. Az itt élő állatoknak bőséges táplálék állt rendelkezésére. Nagytermetű, növényevő patások éltek e tájon, melyeknek csontjai eddig főleg Bérbaltaváron kerültek elő az ős Zala medréből. Napjainkban őzek, szarvasok, vaddisznók tanyáznak Pácsony határában, de az apróvadak, így a nyúl és a fácán is jól érzik itt magukat. A madárvilág gazdag: a fészkelő madárfajok száma 60, az átvonulóké 20, ritka vendégmadaraké 20, a téli látogató madarak száma pedig 10 körüli. Állatvilágában említést érdemel a mezőkön elterjedt mezei cickány, a pocok, az ürge, a keleti sün, a vakond. A fákon él a mókus. A ragadozók is bőséges táplálékot találnak erdőn-mezőn.

Növényzetében érdekes, ritka virág is előfordul: a királyné gyertyája.

 

A falu nevének előfordulásai és jelentése:

A fellelt első írásos emlék 1217-ből származik. Oklevelekben a következő alakokban fordul elő a falu neve: 1217 Pachun, 1224 Pachun, 1311 Warnepepachun (vár+néőe+pachun összetétel), 1340 Lokpachun, 1378 Pachon, 1726 Pácsony, 1786 Paschony, 1800-as években Pácsony.

A falu neve szláv eredetű. A Pacun nevének eredetéről Herényi István azt írja, hogy cseh személynévből keletkezett.

Történelmi áttekintés:

Pachun 1217-ben a vasvári káptalan birtoka volt. II. András király 1217-ben a Szentföldre indulás előtt összeíratta a vasvári káptalan birtokait. Az összeírásban a következőket olvashatjuk: „…két szőlő Lapsa prédium, Pachun prédiumban egy szőlővel és kaszálóval…”.

1241-42-ben a tatárok a Hegyhátra is eljutottak. Ebben a korban kővárak még nem voltak, így az ellenség nyugodtan eljutott Nyugat-Magyarországra is. Ismert, hogy Vasvárt és a várát feldúlták.

A török hódoltság Vas megyében a Rábán inneni területre terjedt ki. Határa a Rába folyó vonala – Zala folyó völgye mentén a Balatonig tartott. A törökök 1479-ben Vasvárig nyomult. 1664-ben átvonult Vasváron a török, s a következmény: 27 lakatlan jobbágytelek és 3 lakott maradt utánuk. Tanulságos az 1648-ban Musztafa szpáhi levele Batthyány Ádámnak, melyből megtudjuk, hogy Olaszka lakói elmenekültek – elnéptelenedett – valószínűleg Pácsony is pusztafalu lett, ezért kellett az 1750-es években újratelepíteni.

A török hódítás megszűnése után (1686) újabb hadak jelentek meg a Hegyháton: II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kurucai, a Habsburgok labancai egyaránt sarcolták a falvakat. 1706. november 6-7-én Béri Balogh Ádám kurucai a túlerőben levő labancokra súlyos vereséget mértek a szomszédos Győrváron. A labanc hadak vezére, Heister Hannibál is fogságba esett. Majd 1711-ben lezárult a szabadságharc.

Alig csitultak el a fegyverzajok, 1809-ben ismét hadszíntér lett a Dunántúl. Napóleon hadai megszállták Vas megyét. Sokszor került sor összecsapásra a franciák és a magyarok között. Ezeknél is súlyosabb következményekkel járt a harcok után fellépő tífuszjárvány. Súlyos terhet jelentett a megyére kivetett hadisarc. A megszállástól 1809-ben menekült meg Vas megye.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiből Pácsony népe is kivette a részét. A környéken nagyobb összecsapásra nem került sor, de a vasi zászlóaljak tagjaiként hősi harcokkal beírták nevüket történelmünk dicső lapjaiba.

Az I. világháború tragikusan érintette Pácsonyt. A kicsinek mondható faluból 130 férfit vonultattak be. Nagy volt az áldozatok száma: 15 fő halt hősi halált a frontokon.

A II. világháború 12 hősi halottat követelt a községből.

Az I. és a II. világháború áldozatainak emlékét méltón őrzi a templom parkjában 1990-ben felállított emlékmű.

Az 1956. október 23-i forradalom hullámai is eljutottak Pácsonyba. Felvonulást szerveztek a gépállomásra, beszédek hangzottak el és sokan részt vettek a vasvári nagygyűlésen is. Az örömöt, a felszabadultságot a szovjet csapatok bevonulása, a szabadságharc leverése követte. A pácsonyi Nagy Józsefet internálták, majd másfél évig megfigyelés (REF) alatt állt. „Gyógyírt jelentett a meghurcolásért a Köztársasági Elnöktől 1997-ben kapott Emlékérem!”

1956. emléke is igazolja, hogy az igazságért és a szabadságért küzdött harcokban nem lehet elbukni, végül az igazak győznek. Így gondoskodik rólunk a történelem. Az 1956-os hősök áldozathozatala hídként köti össze a múlt és a jövő nemzedékeit, építhetünk az előző generációk értékeire.

Pácsony, a virágos falu:

1995-ben a „Virágos Magyarországért” versenyen a község I. díjat nyert el, majd egy év múlva a „Vas megye legszebb faluja” elismerés birtokosa lett, és azóta is tudatosan használja a címeket, melyek ma sem veszítettek értékükből, hiszen a látogatókat a rendezett, virágos utcaképek és a parkok látványa magával ragadja.